Az 1920-as években kiadott Ragyogó szakácskönyv más megvilágításba helyezte a fõzés tudományát.

A családról való gondoskodást, a háztartás vezetését egy komplex és rendkívül fontos feladatként írja le:

“Minden háztartás egy-egy komplikált üzem, amelynek produktuma végeredményében a család lelki, kedélybeli és fizikai jóléte. Ha így nézzük a dolgot – s másként nézni felületesség –, meg fogjuk érteni, hogy mi minden függ attól, ha a háziasszony gyakorlattal és tudással áll háztartása élére.”

Míg a mai szakácskönyvek nagyrészt a saját ízlést, recepteket és történeteket tükrözik, a ’20-as években íródott mûben a család jóléte kapta a fõszerepet, a másokkal törõdés mikéntje.

A recepteken felül kitér az ideális menüsor összeállításának tudományára, ami figyelembe veszi a pénzügyi keretet, az egyes családtagok egészségi állapotát, az alkalmat, és azt, hogy más feladatunk mellett mennyi idõnk marad fõzésre. Hangsúlyt fektet a hozzávalók szezonalitására és azok megfelelõ kiválasztására.

Az ideális menüsorban “…a tartalmas leves mellé könnyû második fogás jöjjön és fordítva.” -írja. De ajánl lehetõségeket a maradékok hasznosítására is, hogy semmi ne vesszen kárba.

Ha valaki úgy érzi, a családnak fõzni nem érdemes vagy nem olyan fontos, jussanak eszébe a következõ sorok:

„Buzdítsa õt nagy és senki által le nem becsülhetõ munkájában az a tudat, hogy családjának egészsége, nyugalma, jó kedélye úgyszólván teljes mértékben az õ kezeibe van letéve.”

Mert hiába telt el azóta száz év, ez mit sem változott. Bár a világ felgyorsult, az élet kissé megváltozott, a családi tûzhely melegénél tudunk igazán megmelegedni még most is!

Forrás: Ragyogó szakácskönyv

Az eredeti cikk itt olvasható.