Szûcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgóra emlékeztek kedden este gyászszertartás keretében az egregyi, úgynevezett Fradi-templomban. Az elhunyt zalai tisztelõi, illetve az FTC Baráti Kör tagjai búcsúztak itt az egykori kiváló beállóstól és középpályástól.

A vajdasági születésû Szûcs Lajos Dorogon lett élvonalbeli játékos, majd 1966 és ’69 között a Fradi színeiben két magyar bajnoki címet szerzett, illetve bejutott a csapattal az UEFA Kupa elõdjének számító Vásárvárosok Kupája döntõjébe is. Késõbb a Budapesti Honvéd, majd a Bp. Vasas Izzó játékosa volt, pályafutása záró epizódjaként pedig az akkor NB III-as Hévízbe igazolt 1982-ben, már a Fradi edzõi stábjának tagjaként. Vele a tavaszi szezonban egyetlen mérkõzést sem veszítettek a zalai zöld-fehérek, és így biztosították bennmaradásukat.

A világválogatott Szûcs Lajos a nemzeti csapatban 37 alkalommal lépett pályára, ez idõ alatt az együttes aranyérmes lett az 1968-as mexikóvárosi és második az 1972-es müncheni olimpián, illetve egy Eb-negyedik helyezés is gazdagítja eredménylistáját.
Az egregyi gyászszertartáson mások mellett részt vett az ugyancsak „örök fradista” Mucha József, a klub baráti körének elnökségi tagja és a zöld-fehér család egyik mûvészhíressége, Eperjes Károly, továbbá egykori hévízi csapattársai, tisztelõi is imádkoztak a kiválóság lelki üdvéért.

Mint itteni játékostársa, Naszádos Antal emlékezõ beszédében kiemelte: Szûcs Lajos legenda volt – „és az életünk része”.
– Felejthetetlen volt vele játszani, küzdeni minden mérkõzésen a gyõzelemért, a tûz, a szenvedély és a nyerés utáni vágya ugyanis nem engedte, hogy veszítsünk – fogalmazott a Hévíz korábbi támadója. – Ma, ha olvasunk egy labdarúgóról, akkor nem látunk mást, csak jelzõket egymás után: ballábas, jobblábas, technikás, milyen a felesége, a nyaralója vagy az autója. Az igazán nagy focistánál azonban erre nincs szükség, elég azt mondani: Szûcs Lajos, olimpiai bajnok futballista.

A gyászmise végén Kiss László esperes-plébános arra emlékeztette a jelenlévõket, hogy „az élet rendje szerint megszületünk, de egyszer „el is kell távozni a földi életbõl”.

– Jézus azonban ugyanúgy vigasztal most bennünket, mint annak idején Máriát és Mártát: testvéretek fel fog támadni az utolsó napon – szólt László atya. – És mi abban a hitben és reményben búcsúzunk most halottunktól, hogy az örök boldogság örömében újra találkozunk majd vele.

Az életének 77. évében elhunyt Szûcs Lajosra tegnap Budapesten, a Groupama Arénában is emlékeztek; zalai tisztelõi, barátai pedig a hévízi gyászmise után ott róhatták le kegyeletüket, mivel a kiváló játékos augusztus 6-ára kitûzött temetése nem lesz nyilvános. Szûcs Lajost egyébként az FTC, a Magyar Olimpiai Bizottság, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség is saját halottjának tekinti.

Fotó: Péter B. Árpád

Az eredeti cikk ITT olvasható.