A közhiedelemben máig él, hogy recsegtetés-ropogtatásnak az lesz a következménye, hogy tönkremennek az ízületek. Kézremegést és más szörnyû következményeket helyezett kilátásba az atyai vagy anyai figyelmeztetés, de valóban így lett volna?

Az orvostudomány mai állása szerint az ízületi gyulladás, azaz az osteoarthritis kialakulása semmilyen összefüggésben nem áll az ujjak ropogtatásával. A vizsgálatok szerint nemhogy nem árt, hanem egyenesen csökkentette az ujjropogtatás az ízületi gyulladás kialakulásának esélyét a vizsgált alanyoknál.

2009-ben egy Donald L. Unger nevû amerikai orvos IgNobel-díjat is kapott a saját magán végzett kísérletéért: 60 éven keresztül rendszeresen, minden nap ropogtatta az ízületeit a bal kezén, a jobbon azonban soha, majd az évtizedek után elvégzett vizsgálat során kiderült, hogy a két keze pontosan ugyanolyan állapotban van.

A roppanásokkal járó tornáztatás jó része nem is a hangban rejlik, hanem az érzésben. Az ízületek nyújtása stimulálja az ott található idegvégzõdéseket is, ettõl esik olyan jól azoknak, akik csinálják. Mintha ettõl kerülnének a helyükre, az amúgy a helyükön levõ csontok. Vannak, akik imádják csinálni, míg mások egyenesen rosszul vannak még a hangjától is, mindenesetre jó tudni, hogy lényegében ártalmatlan szokás.

Az eredeti cikk ITT olvasható.