A roma holokauszt áldozataira emlékeztek ma a Vár utcai emlékmûnél. A Roma Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett programon a város nevében Bizzer András alpolgármester mondott beszédet, s helyezte el a kegyelet koszorúját az emlékmûnél:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt emlékezõk!

76 évvel ezelõtt 1944. augusztus 2-án éjjel az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban kihunyt a remény minden sugara, megszakadt a bizakodás utolsó lehelete a roma emberek számára is, hiszen néhány szörnyû óra alatt több mint háromezer embert, nõt és gyermeket gyilkoltak meg kizárólag a származásuk miatt.

Ezt a közös tragédiát idézzük fel a mai napon a Cigány Világszövetség kongresszusának határozata alapján 1972 óta, hogy Õrájuk és azon emberekre emlékezzünk, akik velük együtt egy pusztító ideológia áldozatává váltak.

Erkölcsi kötelességünk az õ emléküket fenntartani, hogy a jövõben ilyen soha, de soha ne ismétlõdhessék meg.

Nem engedhetjük, hogy a Holocausttal megtestesült embertelenség és gonoszság újra megjelenjen és pusztítson, hogy megtagadják embertársaink jogait, méltóságát, sõt az életüket is.

Ezzel a láthatóvá vált kegyetlenséggel és tragédiával ugyanis láthatóvá vált az is, hogy képes az ember a legnagyobb bûn elkövetésére.

Szembesültünk a fejlett és büszke Európában azzal, hogy képes az ember tudatos kegyetlenséggel elpusztítani embertársait és egy ideológiai köntösbe bújva bûnbánat nélkül kiirtani egész népeket.

Tisztelt emlékezõk!

Az embernek erre a szörnyû arcára is emlékeznünk kell, és emlékeztetnünk magunkat azzal, hogy meghajtjuk fejünket az áldozatok elõtt.

A múlt bûneit kötelességünk feltárni és tanítani, átadni az újabb generációknak, hogy ezáltal jobban megismerjük önmagunkat és a bennünk lakozó erõket.

Hiszen a XX. századi trauma napjaink traumája is, melyre meg kell találnunk közösen a gyógyírt, fõként azzal, hogy emlékezünk és megbékélünk egymással.

Mely megbékéléshez a közös jövõbe vetett hit adhat erõt és lendületet: az együtt tervezett és építendõ jövõ, melyhez a munka világa vezethet el, amely önbecsülést és kölcsönös megbecsülést eredményez, és ezáltal megerõsíti nemzetünket, annak minden népcsoportját, nemzetiségét és tagját.

Ha ezt a már megkezdett utat folytatjuk továbbra is, a sok kiváló példát, településvezetõt, nemzetiségi vezetõket követve, akkor e munkával és az emlékezés erejével együttesen végleg legyõzhetjük a történelem érthetetlen kegyetlenségeit és traumáit.

Ehhez adjon erõt és hitet a mai napi közös megemlékezés mindannyiunk számára!

 (Fotó: Balogh László Facebook-oldala)