Kanadai kutatók lesújtó eredményre jutottak: kb. 50 000 darabka mikroplasztikot fogyasztunk el évente és hasonló mennyiségben lélegezzük be az “adagunk” másik felét.

A kutatók megvizsgálták, hogy egyes ételek mennyi mûanyagot tartalmaznak, majd megnézték, hogy azokból mennyit eszünk átlagosan. A felmérés során a levegõben található, belélegzett darabkákat és a vízforrásokban elõfordulókat is számba vették. A “legjobb módszer” a mûanyagok fogyasztására, ha palackozott vizet iszunk – innen aztán bõven kerülhetnek a szervezetünkbe darabkák. Azok, akik nem csapvizet isznak, hanem flakonosat, átlagosan 90 000 szemcsényit juttatnak így is a testükbe.

A tudósok egyébként úgy vélik, hogy az alapos vizsgálatok ellenére az adatok még így is alábecsültek. És hogy honnan jön ez a sok mûanyag? Gyakorlatilag mindenütt ott van már. Például a háztartási porban. A por nem más, mint kosz, baktériumok és gombák tömege, elhalt hámsejtek, szõrök, hajszálak, rovarok… és mikroplasztik, azaz icipici mûanyagdarabok, amelyek nagy mûanyagokról törtek le. Egy 2018-as tanulmány szerint valahányszor leülünk étkezni, több mint 100 mikroplasztik darabka hullik a tányérunkra a levegõbõl a többi porral együtt.

Egy átlagos kagyló kevesebb, mint 2 plasztikszálat tartalmaz. Azaz sokkal nagyobb mennyiségben esszük a mûanyagot minden más ételbõl, mint a tengeri élõlényekbõl. Miközben azon aggódunk, hogy az óceánokban a mûanyagszennyezõdés milyen mértéket ölt, elfelejtjük, hogy a saját háztartásunkban ennél jóval ijesztõbbek a számok.

A kutatók a tányérunkra hulló mûanyag szemcséket 3 átlagos háztartásban vizsgálták. Már 20 perc elteltével 14 darabka plasztik volt a Petri-csészén, ami egy tányérnál jóval kisebb. Az adatokból kiszámolták, hogy egy átlagos tányérra akár 114 darab is juthat minden egyes étkezésnél, azaz évente kb. 13 713-68 415 között lehet a számuk. A mûanyagok egy része mindenféle kemikáliát tartalmaz, amelyek összefüggésben lehetnek a cukorbetegséggel és az elhízással is.

Az eredeti cikk ITT olvasható.