Még nyár van, és ritkán gondolnak az õszre, meg a télre, a zord hidegekre, a csúszós utakra,a rövid nappalokra, a fûtés gondjaira és a vitaminhiány következtében fellépõ náthás, köhögõs, influenzás hónapokra.

Most és a következõ hetekben a kertek bõséges választékot kínálnak olyan gyümölcsökbõl, zöldségfélékbõl és egyéb terményekbõl, amelyekkel érdemes a spájzok polcait feltölteni, hogy a barátságtalanul zord késõ õszi és téli hónapok étrendjét gazdagabbá, változatosabbá és egészségesebbé tegyük.

A nagy választékot megkíséreltem tíz pontban összefoglalni, de erõs a gyanúm, hogy ez a felsorolás nem elégíti ki a tisztelt Olvasók jogos igényeit, ezért már is ígéretet teszek arra, hogy foglalkozunk majd a tartósítás, a spájzolás kérdéseivel.

Mindenek elõtt érdemes megjegyezni egy általánosan kötelezõ szabályt, amely valamennyi tárolási módra érvényes: feldolgozásra, tárolásra csak jól kifejlett, friss és egészséges terményt használjunk fel! Beteg, sérült, penészes, töredezett, fonnyadt zöldséget, gyümölcsöt nem lehet tetszetõs és kellemes zamatú termékké nemesíteni!

És akkor most lássuk a kínálkozó lehetõségeket!

1. Valamennyi gyümölcsbõl kiváló dzsemet, lekvárt lehet készíteni, de a magyar hagyományok a legfontosabbnak a szilvalekvárt tartják. Ezt a vidéki háztartásokban még mindig nagy üstökben fõzik, a városi háziasszonyok azonban a konyhai tûzhelyen is kiváló ízû és állagú lekvárt tudnak elõállítani. A jelenleg termelt fajták közül lekvár fõzésre a Besztercei, az Olasz kék és a Stanley alkalmasak.

2. Kedvelt téli csemege a befõtt, amely szintén a legtöbb gyümölcsbõl, (barackból, körtébõl, almából, birsbõl, stb.) állítható elõ. 

3. Fontos, télre való készítmény a paradicsomlé, amely levesek és fõzelékek, valamint ételízesítõk és ivólevek alapanyaga. Erre a célra érdemes a régi, jól bevált és betegségeknek ellenálló, nagy, húsos, leves gyümölcsû fajták termelését is felújítani.

4. Igen gyakori tartósítási eljárás a zöldségfélék (uborka, apró dinnye, cukkini, paradicsom, stb.) savanyítása, de ne tessék idegenkedni a fejes káposzta házi savanyításától sem, mert a finoman "meggyalult" és erjesztéssel készített savanyú káposzta a legízletesebb és legegészségesebb étel- alapanyagok egyike.

5. Az egyik legõsibb tartósítási módszer a borkészítés, amelynek nálunk évezredes hagyományai vannak. A szakszerûen erjesztett "gazdabor" minden termelõ szeme fénye, ezért a kistermelõi borászkodásról nem kell lemondani, de a családi kertekben ajánlatos minél több étkezési szõlõt is termeszteni, mert ezeknek a szép,egészséges fürtjei fagymentes helyen felaggatva a tél végéig eltarthatóak.

6. A gyümölcsös- és a szõlõskertekben sokféle terménybõl lehet cefrét gyûjteni és a kierjedt anyagból pálinkát fõzni. A három évvel ezelõtt életbe lépett törvény - bizonyos szabályok betartása mellett - engedélyezi a pálinka házilagos elõállítását.

7. Kiváló (és sajnálatosan keveset folytatott) tartósítási eljárás a gyümölcsök, a zöldségfélék, a gyógy-és fûszernövények aszalása, pedig ez a legõsibb és a legegészségesebb tartósítási módszerek egyike. Aszalvány nagyon sokféle terménybõl készülhet, de legkedveltebb a gyümölcsbõl (szilva, kajszi, meggy, birs, stb.) készített ; ritkábban aszalnak zöldségféléket (pl. vöröshagymát), pedig ez is igen gazdaságos lenne!

8. A lepárlás módszerét jószerivel csak a levendula- termesztõk alkalmazzák, akik a növény levágott virágaiból olajat állítanak elõ.

9. A tartósítási módszerek közé tartozik az aromás növények (gyógy,- fûszer és illatanyagokat tartalmazó részeinek) szárítása, amely szellõs, árnyékos helyen felaggatott kötegekben történik.

10. És ide illik még egy fontos teendõ: a vetõmagvak gyûjtése. Számos kerti növényt termelünk, amelyeknek a jól beérett magvait érdemes leszedni, a szennyezõdésektõl és az idegen magvaktól megtisztítani és a következõ tavaszig betárolni. Ezzel értékes, régi és jól bevált zöldség- és virágfajtákat õrizhetünk meg a magunk és az utókor számára, nem is beszélve az ezzel elérhetõ megtakarításról! Arra azonban ügyelni kell, hogy a hibríd származású növények magtermését ne használjuk fel vetésre, mert ezekbõl nem várhatunk az anyanövényhez hasonló termést!

Az eredeti cikk ITT olvasható.