A tihanyi levendulát egykor a tõzsdén is jegyezték, olyan értéket képviselt. Kevesen tudják, hogy a tihanyi levendula már a múlt században is világhíres volt – de hogyan alakult ez így? Ebben Bittera Gyulának, a kor neves gyógynövénykutatójának volt szerepe: idén ünnepeljük születésének 125. évfordulóját. A híres kutató nevéhez a levendulán kívül más gyógynövények ismertté válása is fûzõdik. A negyvenes években több ezer hektáron termelt gyógynövényeket illóolaj termesztéséhez.

Az 1920-as évek gazdatársadalma kissé bizalmatlanul fogadta Bittera Gyula tevékenységét, aki illóolajakat kívánt kinyerni az egyes növényekbõl. Õ azonban már ekkor felismerte, hogy az illóolajak milyen fontosak, ezért külföldrõl nemesített növényeket és vetõmagokat hozatott be, például borsmentát Mitcham-ot Angliából, köménymagot Hollandiából és persze a legfontosabbat: levendulát Franciaországból.

Az illóolajat adó növények telepítésekor sok nehézséggel kellett szembenéznie, mert nem volt kiépített agrotechnika, és ilyen nagyarányú termesztésével és feldolgozásával korábban nem foglalkozott senki. A hozzá kapcsolódó tudományos kísérleteket és kutatómunkát is õ végezte, ennek köszönhetõen hatalmas tudásra és tapasztalatra tett szert, mely az itthoni illóolajtudomány alapját adta a késõbbiekre.

Az elsõ magyar illóolajgyár alapítója

1919-ben megnyitotta az elsõ magyar illóolajgyárat, ahol fõként Bittera saját telepein termelt vadontermõ gyógy- és ipari növények feldolgozása folyt. Az olajok közt a legismertebbek a menta, a koriander, az ánizs, és a tanaectum olaj, melyet még nem dolgoztak fel elõtte az országban – mondja Nyárádi Zsolt, a Bittera Gyula Alapítvány kurátora, a Tihanyi Levendula Manufaktúra egyik tulajdonosa.

Az Alapítvány kutatja Bittera Gyula életét, fényképeket, dokumentumokat gyûjt a botanikus tevékenységérõl, és elõkészíti Bittera Gyula életét bemutató kiállítást, melynek helyszíne Tihany lesz.

A paprika csípõssége melléktermékbõl

A reumával küzdõk biztosan ismerik a paprikakivonatot, melynek elõállítása szintén Bittera Gyula nevéhez fûzõdik. Kiderítette, hogy az ország paprikamalmaiban egy kellemetlen melléktermék halmozódik fel: a csuma, mely a paprika erejét, magját és héjtörmelékeit tartalmazza.

Az is feltûnt számára, hogy éppen ezekben a részekben van jelen koncentrált állapotban a paprika csípõs hatóanyaga a kapszaicin. Ezt – az akkor értéktelennek tartott hulladékot – Bittera Gyula felvásárolta. A paprikakivonat külföldön is keresett lett, és eredményesen használják fel még ma is a reumás bántalmak ellen.

Kiváló területet talált a levendulának

Termõtelepeinek száma közben egyre csak nõtt és több ezer hektáron termelt illóolaj alapanyagokat: Bárándpusztán borsosmenta, kapor, lestyán, Kaposfõn korainder és édeskömény, Kalocsán majoranna, Zalaváron borsosmenta, Dömsödön kapor, Zalaapátiban és Deákiban borsosmenta, kapor, petrezselyem, édeskömény, muskotályzsálya, angelika, lestyán és római kamilla. Bodrogközben és a Hortobágyon üröm, Tihanyban a levendulán kívül muskotályzsálya, római kamilla, izsóp, rovarporvirág termett.

Kiváló területet talált a levendulának is: a Tihanyi-félsziget félmediterrán klímája, a kevés esõ, a megfelelõ talajviszonyok és a sok napsütés ideális a levendula számára. Az elsõ területeket a bencésektõl bérelte – késõbb a szerzetesek is elkezdték termelni a növényt. Rengeteg tihanyi lakos és fiatal volt segítségére, akik dolgoztak a levendulásban. Maga Bittera Gyula is ekézte a köves területet, és más fizikai munkát is végzett a területen – mondja Nyárádi Zsolt, aki Bittera nyomdokain járva maga is két kezével tisztította és aratja, a Tihanyi Levendula Manufaktúra ma már minden évben virágzó levendulaföldjét.

Olyan illat volt, hogy egy drogéria is megirigyelte volna

Meg is lett az eredmény: az elsõ telepítés után 5 évvel a tihanyi levendula termõre fordult, és megtörtént az elsõ aratás. Szükségessé vált az illóolaj lepárlása, ehhez Bittera Gyula három színréz lepárlót tervezett és készíttetett, melyeket a levendulaföld közelében állították fel, mert az azonnali lepárlást tartotta a legfontosabbnak. Ennek oka, hogy az illóolajat tartalmazó növények rendkívül érzékenyek és a frissen leszedett növény a nedvességtartalmánál fogva befülledhet, megpenészesedhet.

Lepárláskor elmondások szerint olyan illat volt a faluban, amikor fõzték a levendulát, hogy egy drogéria is megirigyelhette volna.

Az éghajlatnak és a vulkáni kõzetnek köszönhetõen az itt termesztett levendulaolaj legfontosabb értékjellemzõje tekintetében magasabb minõségû volt, mint a franciaországi. Így tett szert világhírre és indult hódító útjára a tihanyi levendula.

Még a tõzsdén is jegyezték

Akkoriban a levendulát a tõzsdén is jegyezték, akkora értéket képviselt. A híres kozmetikai gyár, a Coty világhírû illattudorja Henry Malliac is így nyilatkozott: Próbálja kiszagolni kérem azt az illatot, amit itt érezni. Innen a kopaszodó erdõbõl jön valami fanyar illat, amit még nem tudok megfogni s a vízrõl, a Balatonról is jön valami könnyû, páraszerû, amit valószínûleg sosem lehet üvegbe zárni. Ha ezt a hármat össze tudnám hozni, az õszi erdõ, a levendula és a Balaton illatát, olyan illat lenne, hogy meghódolna elõtte a világ.

A negyvenes években a csúcson járt az illóolaj termesztése: vadontermõ növények rendszeres begyûjtése is fellendült, így közülük a borókabogyó, és a tölgyfazuzmó. A Hargita magaslatán egy fenyõtû feldolgozó kisgyárat is felállított, ami sajnos már üzembe nem került, mert a II. világháború eseményei megakadályozták, majd az államosítások idõszaka következett. Sok esetben a levendulaföldeket és az illólajos növények területeit beszántották.

A Tihanyi-félszigeten csak 1986-ban kezdõdött az újratelepítés. Azóta mind többen fedezik fel, hogy levendulát termeszteni jó, a belõle készült termékeket használni egészséges és újra trendi – mondja Nyárádi Zsolt, az alapítvány kurátora.

Az Alapítvány idei célja, hogy Bittera Gyula születésének 125. évfordulóját megünnepelje oly módon, hogy munkásságát minél közismertebbé tegye, és hogy a kiállítás létrejöttével méltó emléket állítson élete munkájának.

Az eredeti cikk ITT olvasható.