A VASEMBERHÁZ A város földesura építtette a XVIII. század közepén barokk stílusban, később klasszicista vonásokat is nyert. A kétszintes épület homlokzatának egyszerűségét az Erzsébet téri oldalon látható timpanon sem változtatja meg. A legutóbbi felújítás alkalmával kibontották az Ady utca felőli rész boltíveit, és árkádokat alakítottak ki. Valaha lakóház volt a földszintjén üzletekkel és műhelyekkel, az udvarán raktárakkal. A homlokzatán látható páncélos vitéz egy vaskereskedő cégére volt. A mai állapotában alul üzleteknek ad helyet, az emeleten találjuk az elegáns házasságkötő és fogadó termeket. Korábban itt kapott helyet a Városi Képtár, melyben az USA-ban dolgozó Ősze András műveinek egy részét állították ki. A Vasemberházzal szemben az Erzsébet tér DK-i sarkában áll a 20-as honvédek emlékműve. Nagykanizsa "házi ezrede" hősiesen harcolt az I. világháború orosz és olasz frontjain.

VÁRKAPU EMLÉKMŰ A Vasemberháztól nyugatra a Király utcán haladva, mintegy 1 km-es kitérővel érhetjük el az emlékművet. Az európai jelentőségű kanizsai várat osztrák utasításra lebontották, anyagát széthordták, később helyét is beépítették, így nem maradt egyetlen bemutatható rész sem ebből a történelmi emlékből. Ezért a Nagykanizsai Történelmi Emlékbizottság 1988-ban, a kanizsai vár török uralom alóli felszabadításának 300. évfordulója alkalmából megemlékezést szervezett a hajdani vár közelében. Az emlékmű felállításának gondolatát végül városi összefogással a Nagykanizsai Városvédő Egyesület valósította meg 1996-ban. A várkapu emlékmű monumentalitásával méltó emléket állít ennek a történelmi korszaknak. A kapu előtt látható mellszobor a vár leghíresebb kapitányát, Thury Györgyöt ábrázolja. (Vörös János szobrászművész alkotása.) A várkapu mögött szép környezetben áll a II.világháborús időszak cigány áldozatainak fából faragott emlékműve.

ALSÓVÁROSI TEMPLOM ÉS KOLOSTOR 1702-14 között épült a lebontott vár tégláiból a ferencesrendi szerzetesek számára barokk stílusban. A templom főhajós és mellékhajós rendszerű, a falakon és a szentély kupoláján stukkós domborművek, a falak mentén díszes mellékoltárok láthatók. A szenteltvíz-tartót eredeti török sírkőből faragták. A főoltár képét G.F. Sambach festette 1770 körül, legértékesebbek mégis a templom szobrai. Ezek mellett megtekintésre érdemes a sekrestyében lévő faragott barokk szekrénysor. A templom alatt nagy kripta található. Ugyancsak barokk stílusú a kétszintes kolostor, mely közvetlenül a templomhoz simul.

A KERESKEDELMI KASZINÓ A XIX. század végén épült eklektikus stílusban a városi társas élet fellendítése céljából, számtalan színielőadás és egyéb társas összejövetel színhelye volt.  Az I. világháború alatt kórházi célokat szolgált, később a jelentékeny számú nagykanizsai zsidóság klubjává alakult. Jelenleg Honvéd Kaszinó néven működik.

ZSINAGÓGA ÉS ZSIDÓ HITKÖZSÉG HÁZA Az egyszerű külsejű klasszicista épületet 1807-22 között építtette a 375 tagú zsidó hitközség a helyi földesúr támogatásával. Akkori rendelkezések szerint az utcai frontra nem épülhetett. A múlt század közepén bővítették és díszítették, ma használaton kívül van. Jó akkusztikájú, nagy belső térrel rendelkezik. A bejárat előtt tábla emlékeztet az I. világháborúban elesett, illetve a koncentrációs táborba hurcolt zsidókra. Az utcára néző egyemeletes, szintén klasszicista épület a zsidó hitközösség tulajdona. A Zsidó Hitközség Házában működött a történelmi Magyarország egyik legrégibb gyógyszertára, a Fekete Sas gyógyszertár, melynek empire bútorzatát a múzeum őrzi.

DÉL-ZALAI TAKARÉKPÉNZTÁR ÉS BAZÁR-UDVAR Az 1870-ben alapított Dél-Zalai Takarékpénztár főleg mezőgazdasági hiteltevékenységet folytatott. Pénzügyi megerősödése nyomán 1881-ben székházat építtetett eklektikus stílusban, nagyon díszes homlokzattal. A háromszintes épület két utcára néz, és két belső udvar tagolja. A belső udvarokat hajdan sok üzlet vette körül, ezért nevezték bazárnak. Több évtizedes pangás után ma újra növekszik a kereskedelemi szerepe, s elegánsabb lett, mint valaha. Az utóbbi években hangulatos nyári zenei esteknek ad helyet a díszes udvara. Itt lakott gyermekkorában Hevesi Sándor, a neves író és színházi rendező.

A BIZTOSÍTÓ PALOTÁJA Az Első Magyar Biztosító Társaság 1857-ben ügynökséget létesített Nagykanizsán. A századelőn építtetett palotájuk ma a város egyik legszebb épülete, stílusában az eklektika és a szecesszió elemei egyaránt megtalálható. A harmonikus színezetű épület Fő út felőli homlokzatán egy timpanon díszíti a padlástér magasságában, a biztosító társaság emblémájával. A játékos kialakítású erkély vonala alatt már leegyszerűsödnek a formák.

TURULMADÁR Az 1933. év pünkösdjén impozáns ünnepség keretében avatták föl a Turulmadarat, Árpád nemzetségének totemállatát, Istók János szobrászművész alkotását, valamint a hozzá kapcsolódó - Zrínyi család és a magyar állam címerével díszített - országzászlót. Az 1950-es években eltávolították és beolvasztásra ítélték, de a gépgyár munkásai megmentették. Az 1990. év pünkösd vasárnapján eredeti szépségében visszaállítva újra fölavatták.

GRÜNHUT-HÁZ Grünhut Alfréd gazdag gabonakereskedő, bankár és műgyűjtő tulajdona volt, romantikus stílusú kereskedőház. Lakása az emeleten volt, a földszinten és az udvari részen az iroda és a raktárak helyezkedtek el. Jellegzetessége az erkély fölötti keleties homlokzati elem.

48-AS GYALOGEZRED EMLÉKMŰVE A 48-as gyalogezred végigharcolta a napóleoni háborúkat, majd az olaszországi frontokat. Az I. világháború idején az orosz, majd az olasz harctereken álltak helyt. Az 1798-ban újjáalakult gyalogezred katonáinak egy része már kanizsai volt. A számuk egyre növekedett, s az 1800-as évek második felétől már kizárólagosan zalaiakból állt. A kanizsai katonák bátor helytállásának állít emléket a Kisfaludy-Stróbl Zsigmond által 1934-ben készített szobor. Petőfi Sándor 1838-40. között ennek a gyalogezrednek volt a katonája. Az emlékmű mögött látható a FELSŐVÁROSI TEMPLOM . Temető volt a helyén korábban, amit 1784-ig használtak. 1764-ben Nepomuki Szent János tiszteletére temetőkápolnát építettek. a Misét a piaristák celebrálták. Ezt a kápolnát 1824-ben megnagyobbították és tornyot építettek hozzá. A lakosság számának növekedésével a templom kissé kicsinek bizonyult, ezért 1942-ben egy új templomot építettek a régi helyén, csupán a tornyot hagyták érintetlenül. A templom belső berendezése egyszerű, a tere világos.

AXENTI-HÁZ 1817-ben épült klasszicista stílusban, a boltíves kapuzata későbarokk. Tipikus kereskedőház, a tulajdonosa borkereskedő volt. Emeletén 1845-72. között a Nagykanizsai Takarékpénztár működött. Az alsó helységeket üzletként hasznosították, az udvari részen raktárok voltak.

HEVESI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI KÖZPONT A fehér színű, modern épülettömböt domborított függőleges falsíkokkal tették könnyedebbé. A belső berendezése is elegáns. Az alagsorban és az épület előterében Németh János kerámikus rusztikus hatású domborművei, belül a bejárattal szemben Járási Ildikó tűzzománc képei láthatók. Az épület tervezője Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építész. A lakosság művelődési igényeit színes programokkal hivatott kielégíteni.

SZENTHÁROMSÁG SZOBOR Inkey Boldizsár, Kanizsa földesura gráci mesterekkel faragtatta 1758-ban. A barokk stílusú, szép szoborcsoportozatot vasrács keríti. Középen magasba emelkedik a Szentháromság csoportja, a tartóoszlop alján egy kecses Mária-szobor látható, s mindezt körülveszi Szent Antal, Szent László király, Szent István király, Szent Imre herceg és Keresztelő Szent János szobra. Eredetileg a mai Erzsébet téren állt, majd 1869-ben az Eötvös térre került, s végül a mai helyére, a Kossuth térre. Az évszázadok során megrongálódott alkotást újra restaurálták, és 1992. augusztus 20-án dr. Pápai Lajos megyés püspök fölszentelte.

A 17. HOSSZÚSÁGI KÖR EMLÉKMŰVE Idős emberek elbeszéléséből tudjuk, hogy volt valaha egy emlékoszlop, amely azt a pontot jelölte, ahol a 17. hosszúsági kör metszette a régi 7-es főutat. Pontos mérések szerint a 17. hosszúsági kör a városon keresztül halad, s e vonal egy pontján jelölték ki az emélkmű helyét. A térképen megkeresték azokat a jelentősebb külföldi városokat, amelyeket szintén érint, és föltüntették őket az emlékművön, majd értesítették őket erről a láthatatlan szálról, amely összeköti és remélhetően közelebb hozza őket Nagykanizsához, a béke és a barátság reményében.

PÉNZÜGYI PALOTA Az Osztrák-Magyar Bank fiókjaként a történelmi Magyarország egyik legkorábbi pénzintézményét hozták létre Nagykanizsán 1879-ben. A nagyforgalmú bank elegáns székházat építtetett díszes, a Fő térre néző kupolával. Hubert József tervei alapján 1902-03-ban elkészült palota eklektikus stílusban épült. Az épületbelső tükrözi pénzintézményi szerepét. 1924-től a Nemzeti Bank, majd 1987-től a Magyar Hitel Bank hálózatának nagyforgalmú székháza lett.

MEDGYASZAY HÁZ A magyaros stílusú egykori Városi Színház 1927-ben épült Medgyaszay István tervei szerint. Homlokzati freskói színpadi jeleneteket ábrázolnak a Bánk Bán, a Falu rossza és a János Vitéz című darabokból. Évtizedekig filmszínház szerepét töltötte be, 2006-tól a felújított épületben a Medgyaszay Ház működik.  1936-tól áll a színház előtt egy klasszicista kőurna, amelyet az Inkey-sírbolt mellől helyeztek el itt.

GIMNÁZIUM A kétszintes, eklektikus épületet 1883-ban honvédlaktanya céljára készítették. 1904-ben a laktanya kiürült, helyét a gimnázium foglalta el. 1922-ben az újonnan létesített fémipari szakiskola települ ide, majd újra a gimnázium tulajdona lesz, és ma is - modern szárnyakkal bővítve - működik. A bejárata közelében találjuk a híressé vált egykori növendékek emléktábláját.

BATTHYÁNY-KASTÉLY 1705-12. között épült a kanizsai vár tégláiból a város legrégebbi háza. A Batthyány-család tulajdonát képezte, a kanizsaiak hercegi várként emlegették. Az épület funkciója többször változott, jelenleg a Thury György Múzeum régészeti osztályának ad helyet, az utca felőli részen üzletek vannak. Egyemeletes, barokk épület boltíves kapuzattal és kváderezett földszinttel. Utóbbi átalakításakor üvegezték be az udvar felőli boltíveket. Az építmény Vasemberház felőli sarkánál zárt emeleti erkély látható, ettől eltekintve szinte teljesen dísztelen.  Az állandó múzeumi kiállítás országos érdeklődésre is számot tarthat. A múzeum udvarán helyezték el védőtető alatt az eredeti Török kutat, melynek szögletes kőmedencéje - a hagyományok szerint - Kanizsa törökkori várából származik. A medence közepéből emelkedik ki a puha homokkőből faragott, barokk stílusú oroszlános vízköpő. Erre egy klasszicista oszlopot állítottak a múlt század második felében.

MAGYAR PLAKÁT HÁZ ÉS KISKASTÉLY Az Erzsébet tér 15. alatti ház udvarának keleti oldalán látható a Magyar Plakát Ház, melyet egy XVIII. századi magtár épületéből alakított ki a város. Az épület megőrizte eredeti jellegét, a homlokzatát felül timpanon zárja, az apró kőkeretes ablakok alig tagolják a falsíkot. A bejárat vasajtaja valószínűleg eredeti. A belső berendezése is utal a magtár jellegére. A magtár mellett, a bejárattal szemben egy szép neoklasszicista villa látható. Közvetlenül a ll. világháború előtt Lázár László gabonakereskedő birtokolja. Az 1996-ban felújított épület (Kiskastély) képtár szerepet kap. Helyet ad állandó kiállítás keretében az Indiában új hazát talált Brunner Erzsébetek (anya és leánya) kelet világába kalauzoló festményeinek, valamint a kanizsai születésű Z.Soós István festőművész életművének.

VÁROSHÁZA A barokkos hatású Erzsébet teret nyugatról a Városháza háromszintes, szinte teljesen dísztelen épülettömege zárja le. Az 1930-as években a törvénykezés céljaira építették. Jelenleg a városi közigazgatás, illetve a bíróság székhelye.

Auschwitzi mártírok emlékműve

Az Izraelita temetőben, a ravatalozó mellett álló emlékmű. Az 1960 szeptemberében felavatott egyszerű klasszicista álurna fehér márványból készült, oldalát kisméretű sófár díszíti. Négyszögletes talapzatán magyar és héber nyelvű felirat: "Auschwitzi mártírjaink hamvai", "... és vigyék ki a hamvakat a táboron kívül Tiszta Helyre..." .

Centrál Szálló

A Fő út és az Erzsébet tér sarkán, 1913-ban emelt szálloda. Helyén a múlt század elején a postautak találkozó pontjában egy hosszú, alacsony sarokház állt, a posta-épület. Később egy-és kétemeletes bérpaloták épültek a saroktelken, melyek századunk elején újnépi Elek Ernő és Géza tulajdonai voltak. 1911. július 7-én a házakat egy konzorcium vette meg, Zerkovitz Lajos bornagykereskedővel az élén, hogy az előnyös fekvésű területen szállodát és bérpalotát építsen. Zerkovitz Lajos több neves műépítőitől kért tervet, végül 1911 novemberében ifj. Gyenes Lajos és Vajda Andor ismert budapesti építészek tervét fogadta el. A kivitelezést Müller Ede szombathelyi építő cége vállalta. A beszámolók szerint az épület külsejét 16 márványoszlop ékesítette, közeikben 7 erkélyt helyeztek el, 3 kupola az épület kiemelkedő pontja, kettő a csúcsban, egy, a sarkon lévő földgömbben végződik. A 25 méter hosszú utcai fronttal, 40 méter belső mélységgel megépített kávéház 5 hatalmas ablakából egy jutott az Erzsébet térre, ide tervezték a női szalont. Külön társaságok befogadására 10 páholyt alakítottak ki a homlokzati részen, 7-et az udvari teremben. A játszószobákat, a 4 biliárdasztalt a felsővilágítással ellátott földszintes udvari épületben helyezték el. A kávéházat központi légfűtéssel látták el. A szálloda 46 szobás lett, díszes lépcsőháza tágas vesztibülből indult, az emeleteken egy-egy hallban végződött. A szállóba 2-2 fürdő-szobát terveztek, az első emeletre egy nagyobb szalont. Minden szobát vízvezetékkel láttak el. A szálló éttermét a souterrainben helyezték el, külön helyiséggel nagyobb társaságok részére. Az új "Központ Kávéház" első bérlője, Kardos József és Steiner József vezetésével 1913. június 17-én nyílt meg, a szálloda augusztusban. 1918-ban a szállodát Garai Frigyes és Adolf vette át. 1926-ban átalakították a kávéházat, hátsó részét étteremmé építették át. Az udvarban új -perpúla - stílusú- kerthelyiséget alakítottak ki. Az ünnepi megnyitásra 1926. augusztus 17-én került sor. Az épületet az 1950-es években olajipari központként használták, majd 1960-ban a Belkereskedelmi Minisztérium eredeti rendeltetésének megfelelően helyreállíttatta. 42 szobás szállót, 200 férőhelyes éttermet és cukrászdát alakítottak ki. Ekkor került a Zala megyei Vendéglátó Vállalat tulajdonába. A szállodaipar központosításának következményeként 1978. Január 1-jétől a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat kezelésébe került. A privatizáció során az 1992. Szeptember 1-jén a szálloda vezetőiből, illetve dolgozóiból alakult Kanizsa Centrál Kft. vásárolta meg. A 40 alkalmazottal működő cég ügyvezető igazgatója Koszorú Ferenc. 1996-"98 között felújításokat végeztek az épületen, homlokzatának rekonstrukciója is befejeződött, megújították a szobákat, s a vendéglátó helyiségeket. A földszinten 1998. Szeptemberében az ABN-AMRO Bank nyitotta meg lakossági fiókját. Az épület 1992 óta helyi védelmet élvez.

Doni emlékoszlop

 A városi temetőben, a régi főbejárat közelében álló emlékmű. A Rohrböck Jenő által készített kopjafa a 2. magyar hadsereg három kanizsai ezredének, a 9-es tüzér-, a 7-es és a 47-es gyalogezredének állít emléket. A kopjafába elöl a "43" és a "93" évszámok, körben az ezredszámok vannak bevésve, alul a "Doni hősök emlékére" felirat olvasható. Az emlékművet a nagykanizsai Doni Bajtársak Köre emeltette, avatására, a doni katasztrófa 50. Évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepség keretében 1993. Április 25-én került sor. A kopjafa mellett a Honvéd Hagyományőrző Egyesület nagykanizsai szervezete 1998. Május 2-án egy kőkeresztet avatott fel a Don melletti katasztrófát túlélt katonák hazatérésének 55. Évfordulóján. A kereszt felirata: "Don 1942-1943"

Cigány Holocaust emlékmű

Csávás Csaba fafaragó alkotása, amely a második világháborús cigány holocaust áldozatainak tiszteletére készült. Az emlékmű 1990-ben a Phralipe kezdeményezésére a II. Világháború Cigányáldozatai Emlékére Alapítványban résztvevő cigány szervezetek, intézmények, vállalatok anyagi hozzájárulásával készült el. 1991. Augusztus 3-án dr. Kereskai István polgármester leplezte le és Szabó Bakos Szilárd esperes szentelte fel a Vár úti Ifjúsági parkban álló emlékművet.

Déli Vasúti emlékoszlop

Az Izraelita temetőben felállított emlékmű, mely alá 1859-ben, a Déli Vásári indóház építése miatt felszámolt sírkertből helyezték át a csontokat. A felfelé keskenyedő kőoszlop négy oldalán, négy márványtáblán magyar, héber, latin és német nyelvű felirat olvasható: -A régi zsidótemető lakói százéves nyugvóhelyükből a vasút által kiszoríttatván ide átköltöztek január 16-án 1859.évben. Az oszlopot kisméretű, héber feliratos síremlékek veszik körül.

Déli Vasúti emléktábla

Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotása a vasútállomás peronján. A fehér márványból készült dombormű az első vasúti szerelvény megérkezésének pillanatát örökíti meg. 1986. április 2-án, a Buda-Kanizsa vasútvonal átadásának 125. évfordulója alkalmából leplezték le.

Első világháborús zsidó katonahősök emlékműve

A Zsinagóga nyugati bejáratánál felállított emlékmű. A mészkőutánzó műkőből készült, oszlopokon nyugvó, frigyládát ábrázoló emlékművet három fekete gránittábla díszíti, a táblák felett koszorúban: "914-1918" alatta gránittáblán: "eghaltak a hazáért"felirat. A három táblába arany betűkkel a 77 zsidó származású hősi halott nevét és rendfokozatát vésték. A táblák alatt ugyancsak gránit táblán Kiss József költeményének néhány verssora olvasható: "ihenjetek Isten békéjében, Alvó hősök, sápadt katonák - i enyészünk az elmúlás ködében, A ti hazátok örök fénysugár. Kiss József" Az emlékmű a hitközségi tagok áldozatkészségéből a Horváth és Vass építész cég tervei szerint készült, a kőmunkálatokat Hoffmann Károly, a márványmunkákat Weiszberger Kálmán végezte, az emlékmű tetején lévő bronzkoszorút Baumgarten Ignác, a Transdanubia Gőzmalom és Villanygyár üzemvezető-mérnöke készítette saját kezűleg. Az avatásra nagy ünnepség keretében 1924. május 11-én került sor.

Gábor Áron laktanya

Medgyaszay István tervei alapján 1932-ben a lóvontatású csöves tüzérség számára épült laktanya, ami 1992-ig több katonai egység bázisa volt.

A 88. Légvédelmi tüzérosztály 1949-től 1959-ig tevékenykedett. Az egységet 1951-ben megerősítették a 122. honi légvédelmi tüzérosztály 3. ütegével.

A 33. páncéltörő tüzérosztály (1951-56) a székesfehérvári 6. lövészhadtest parancsnokságának alárendeltségébe tartozott. Parancsnoka Wéber Ernő főhadnagy volt.

A 64. páncéltörő tüzérezred (1952-55), a siófoki 87. páncéltörő tüzérmadár alárendeltségében 1952. november 10-én alakult ezred. Parancsnoka Farkas József őrnagy volt. A nehéz kiképzési feltételek ellenére - avult fegyverzet, a tiszteket sújtó lakáshiány, felújításra szoruló laktanya -az ezred 1955. június 29-i, szennai éleslövészeten, Kristóf Bertalan őrnagy parancsnoksága alatt kiváló eredményt ért el. Ebben az esztendőben került sor az 57 mm-es páncéltörő ágyúk, az R-10-es rádiók és a Csepel 130-as tehergépkocsik rendszerbe állítására. Ugyanakkor az általános létszámcsökkentés miatt az ezred 6 ütegét 350 fővel Kaposfőre helyezték át.

A 18. légvédelmi tüzérosztály, később ezred (1950-92) a 17. honvéd hadosztály alárendeltségében szerveződött katonai egység volt, melynek feladatául a nagykanizsai helyőrségben lévő csapatokat, elsősorban a 29. lövészezred, valamint a fontos objektumok biztosítását szabták meg. Parancsnoka Teleki István főhadnagy lett, 1954-től a Gábor Áron laktanya önállóvá vált, megszűnt a 29. lövészezred alá rendelése. A laktanya parancsnokává Házi János századost nevezték ki. Ezt követően részleges laktanya-felújítás kezdődött, majd 1961-ben 57 mm-es légvédelmi ágyúkkal és 7, 62 mm-es Kalasnyikov géppisztolyokkal korszerűsítették a fegyverzetet. 1968-ban az osztály ezreddé alakult.

1976 és 1985 között újjáépítették a laktanyát és megfelelő feltételeket teremtettek a KUB-rendszerű légvédelmi rakéták rendszerbe állítására. Az 1992-ben felszámolt ezred parancsnokai voltak: Teleki István főhadnagy, Házi János százados, Bányi Tibor százados, Brassai Lajos őrnagy, Domján Gyula alezredes, Zavadszky Lajos ezredes, Erős István alezredes. A laktanya 1992-től nagyobb részt üres, kisebb részben katonai raktár.

II. világháború áldozatainak emlékműve

Rétfalvi Sándor szobrászművész és Csíky György építész alkotása a városi temetőben. Az emlékmű egy kráterszerű mélyedésből kiemelkedő fekete márvány hasábból áll, közepén fehér márványból gyűrött szalagra emlékeztető dísz. Az oszlop körül felerősített felirat: "..felejtett kiáltani mielőtt a földre roskadt. 1939-1945."Az emlékművet övező földsánc falába beépített réztáblán azon vállalatok és testületek neve olvasható, melyek áldozatkészségéből az emlékmű elkészült. Avatására 1989. október 31-én került sor.

Országzászló emlékmű

A Deák tér délnyugati sarkán 1933-ben felavatott, Istók János bronz turulmadarával díszített emlékmű. 1932 tavaszán a Katolikus Legényegylet közgyűlését követő vacsorán hangzott el Boda Károly javaslata, hogy Nagykanizsán is emeljenek országzászlót. A "uraköz-Országrészzászló"felállítását a fővárosi Országzászló-és Erkélybizottság, s a Magyar Revíziós Liga is támogatta. Ezt követően dr. Szabó Zsigmond, a Revíziós Liga helyi elnöke vezetésével előkészítő bizottság alakult Nagykanizsán. A mozgalom az egész országban visszhangra talált, sőt, hasonló akciók indultak az országrész-zászlók emelésére minden nagyobb határtelepülésen. Az "első vidéki országrész-zászló"ra a Zalai Közlöny segítségével nagyarányú gyűjtést szerveztek. Az ebből származó első 1200 pengőért vették meg Istók János 235 kilogramm súlyú, 190 centiméter széles bronz turulmadarát. A Ketting Ferenc és Noll József rajzai alapján hímzett díszlobogót a kanizsai nőegyletek készítették. A zászló melletti selyemszalagot a polgári leányiskola növendékei hímezték. Az állandó lobogó a Schütz-cég adománya volt. A "karmai közt a trianoni kígyót tartó", felrepülni készülő bronz turulmadár talapzatát a kiscímer díszítette, mögötte helyezték el a zászlótartó rudat. Az emlékművet 1933. június 4-én, pünkösdvasárnap avatták fel. A tábori misét dr. Simon György prelátus-kanonok pontifikálta, s szentelte fel a zászlót. Trianon emlékére félárbócon lengett mindvégig, amíg a szobor a téren állt. A zászló tövében lévő urnában a történelmi Magyarország 63 vármegyéje földjét helyezték el. A második világháború után az emlékművet lerombolták. A turulmadarat és az országzászló részeit azonban sikerült megmenteni. Az 1945 tavaszán a Városházáról kimenekített zászló túlfestéses címerképeit és a zászlószalagot ma a Thúry György Múzeum őrzi. A bronz szobrot a beolvasztási parancs ellenére a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói elrejtették, később szintén a múzeumba került. A várt újbóli felavatására a Városvédő Egyesületnek köszönhetően 1990 pünkösdvasárnapján, június 3-án került sor.

Irredenta emlékmű - Nagy-Magyarország-emlékmű

Hübner Tibor alkotása, amely egykor az Eötvös téren állt. A nagykanizsai származású, Salzburgban élő Schless István 1933 októberében 20 ezer pengős adományt tett azzal a céllal, hogy abból irredenta emlékművet létesítsenek, s azt a Fő út lezárásaként az Eötvös téren helyezzék el. A szoborra kiírt pályázatra 1934 januárjában 21 pályamű érkezett, melyek közül Hübner Tibor budapesti műépítész "Süt a nap" jeligéjű tervét fogadták el. A 10,5 méter magas emlékmű talapzatát képező lépcsősorba 4 kőtömböt iktattak, rajtuk Muhi, Mohács, Arad, Trianon feliratokkal. A lépcsők feletti talapzatra a megmaradt 13 vármegye címerét faragták, köztük nagyobb címerpajzson a magyar címer, Zala megye és a Zrínyiek címere látszott. A talapzaton egy nagyobb oszlop körül 4 kisebb posztamensen a 4 világtáj felé néző, monumentális méretű, 3 méter magas, egyenként 20 mázsás allegorikus szoboralakok álltak: "Anya gyermekével", "Harcos magyar", "Magyar paraszt" és "Hungária", Rápolty budapesti szobrászművész alkotásai. A posztamenseken az elcsatolt vármegyék címereit félig faragták ki. A középső oszlop tetejébe a "Magyar Hiszekegy" sorait vésték, kövei között helyezték el az alapító okmányt 1934. szeptember 27-én. Az emlékművet a szent korona zárta le. A talapzatok pilisvörösjenői, a szobor alakok és a korona dunaharaszti kőből készültek. Az avatási ünnepélyt először 1934. október 7-re tűzték ki, a leleplezésre Herczeg Ferenc írót kérték fel, de közbejött akadályok miatt négyszer el kellett halasztani. Az utolsó kitűzött napra, október 28-ára a meghívókat is kiküldték, megtörténtek az előkészületek, de hivatalosan végül sohasem avatták fel az emlékművet. A Zalai Közlöny híradása szerint a jugoszláv és cseh lapok a szomszéd országok elleni lázítást láttak az emlékműben, s tiltakoztak( , hogy Magyarország október 28-ra országos tüntetést szervez Nagykanizsán Jugoszlávia ellen, egy ?országzászló? felavatásával kapcsolatban.). A szobrot a második világháborút követően ledöntötték (az emlékmű és a víztároló között ásott gödörbe.). (1999-ben elhatározás született, hogy az emlékművet felébresztik hosszú álmából. A Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal 10 millió forinttal, és Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata 3,5 millió forinttal támogatta az emlékmű visszaállítását. Így 2000 év nyarán Nagykanizsa város tulajdonába került vissza, ahogy az ledöntéséig is volt. A munkák koordinálására Szoborbizottság alakult, hogy megkönnyítse a város munkáját. A feltárási munkák végeztével, a restaurálás után került felállításra a Nagy-Magyarország-emlékmű, eredeti formájában és eredeti helyén. 2001. augusztus 12-én, vasárnap, ökomenikus istentisztelet keretében került sor felszentelésére .)Múzeumépület (Fő út 5.)

1705-12 között Kanizsa várának köveiből készült műemlék épület. Építtetője a város akkori kegyura, Grasics Jakab báró volt, ám később a Batthyány család uradalmi tiszttartói háza lett. Alaprajza L alakú, egyemeletes, udvari részének mindkét szintjén árkádsorral, a fő út felöli szárnyon ugyanitt háromtengelyes, felül timpanonnal lezárt rizalittal. Külső homlokzatán az alacsonyabb, párkánnyal elválasztott alsó rész armírozással díszített, emeletén háromfüles ablakkeretek, a Múzeum tér felöl félköríves alaprajzú, kisméretű zárt erkély. A Fő úti szárny közepén lévő kapualját fakockák borítják. Keleti része ma is toldott, átépített.

Múzeumépület (Erzsébet tér 11.)

1820 körül készült, klasszicista stílusú műemlék épület, ami a 19. sz. második felében a nagykereskedő Guttmann család palotája és üzleti székháza volt. Egyemeletes, U alakú homlokzata 3+3+3 tengelyes, középen timpanonnal lezárt rizalittal, ennek aljában kapualjjal. Udvarán kétoldalt függőfolyosó található. Földszinti ablakközeit lapos pilaszterk tagolják, rájuk támaszkodó, az ablakok fölött fülkeszerű lezárást adó ívekkel. Az emeleti ablakok fölötti stukkódísz és plasztikus, csak a rizaliton háromszögletű szemöldök. Lépcsőházában szépen esztergályozott tölgyfa korlát van. Homlokzata nemes arányaival az utcakép meghatározó eleme.

Sétakert

A város legnagyobb területű, 4 hektáros parkja. Már az 1850-es években létezett egy városi sétatér-alapítvány, mely kihágási büntetéspénzekből gyarapodott évről-évre. Nagykanizsa 1853-ban a kabinetirodához fordult, hogy létesítendő parkját I. Ferenc Józsefről nevezhesse el, de a kérést a sétatér körüli terek és utcák kiépüléséig elutasították. 1896-ban Tripammer Gyulának, a Szépítő Egylet ügyvezető-elnökének javaslatára vették fel a millenáris díszközgyűlés programjába egy promenád létesítését. Az első 6 holdat a létesítményhez kiskanizsai gazdáktól vették meg. Tripammer Gyula, Fabik József városi kertész segítségével maga ültette be a kertet, s ápolta haláláig. 1900-ban a vasúti bevágás mellett további 280 négyszögölt csatoltak a sétatérhez, majd megvették a Csengery utcai "barátok kertjét" is. A zsázad elejétől élénk élet folyt a parkban: cigányzene, katonazene, cukrászda vonzotta vasárnaponként a közönséget. A sétatér temető felőli bejáratánál 1909-ben egy, a vasúti bevágást átívelő vasbetonhidat építettek. A Szépítő Egylet már 1901-ben tervbe vette egy a Batthyány utcát a Sétatérrel összekötő híd építését, a város csak 1912-ben készíttette el a terveket, de a háború miatt az építkezés elmaradt. 1927-ben újra felmerült a terv megvalósítása, de végül is csak 1960. augusztus 20-án adták át rendeltetésének. 1925-ben újabb 6 holdnyi területtel bővítették a parkot, s a város a saját kezelésébe vette át. A park elnevezése nagy vitát váltott kis a városban. 1925. októberében a Magyar Városi Ménökök Országos Szövetsége arra kérte a vidéki városokat, hogy Jókai Mór emlékére, születésének 100. évfordulóján ligetet, fasort létesítsenek, vagy már meglévő sétányt nevezzenek el az íróról. A Zalai Közlöny a Sétatér "Jókai-park" elnevezésére tett javaslatot, Kelemen Ferenc pénzintézeti igazgató azonban a Tripammer-népkert elnevezést javasolta. A Szépítő Egylet is a Jókai-liget elnevezést pártolta, de a park fő útját Tripammertről szerette volna elnevezni. A két évig elhúzódó vitában a városi tanács a Városliget és Tripammer-út névre tett javaslatot. Az 1927. július 8-án megtartott rendkívüli közgyűlés végül az egész kertet "Tripammer-kerT"-nek nevezte el. A köztudatba nem ment át az elnevezés, a város lakossága továbbra is Sétakertnek nevezte, s nevezi ma is a parkot. 1930-tól kezdve jelentősen csökkent a területe, a Strandfürdő építésekor még nagyobb részt hasítottak ki belőle. 1992 óta a kert teljes területe, növényzete és képzőművészeti alkotásai is helyi védelmet élveznek.  

Rosenfeld - ház

A Fő út 4. szám alatti eklektikus stílusú lakóház. Az épület helyén eredetileg állott kisebb házát Rosenfeld Adolf kereskedő 1875 májusában megnagyobbította, hogy méltó szomszédja legyen a díszes Városháza épületének. Az emeletes ház földszintjén működött majd 100 éven keresztül Nagykanizsa egyik legrégibb üzlete, a Rosenfeld-féle fűszer-, csemege-, üveg-, porcelán-, vadászati cikkek, dísz- és műiparáru üzlet. A nagyhírű kereskedőházat 1832-ben Rosenfeld Sándor alapította. Az üzletmenetre jellemző, hogy a századfordulón Rosenfeld Adolf Fiai cég évente négyszer 160 oldalas, rajzos árjegyzéket adott ki, melyben sokezer darabos árukészletét hirdette. Az üzlet 1929-ben szűnt meg. Az épület homlokzatának vonalvezetése az egykor mellette állott, 1872-73-ban épített Városháza vonalait követi. Földszintjén kváderezett pillérek között íves kirakatablakok látszanak, az emeleten baluszteres övpárkány fut végig. Homlokzatát emeletenként toszkán pilaszterek tagolják, kapuja felett konzolos, baluszteres erkély látható. Az 1950-60-as években még műemlék jellegű épület volt, ma Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyűlése 20/1992.(XI.23.) sz. rendelete értelmében utcai homlokzata helyi védelmet élvez.